A vár elesése 1682-ben nagy csapás volt a füleki borászatnak is. Az ujjászületés valószínüleg a 17. és a 18. század mezsgyején történt meg. A szőlőhegyek Szentfalin és a Kakashegyen fel lettek újítva. Főként a meredek hegyeken telepítettek szőlőt, ahol más növényt nem tudtak volna termeszteni. Ahogyan János evangéliumában van leírva, Jézus így szóllt a tanítványaihoz: ,,Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők." A borászok és a szőlészek szentje végül szent Orbán lett. A fülekiek 1796-ban emeltek neki szobrot a Kakashegy alatt. A monda szerint, Orbán a halálos ágyán meg szerette volna szentelni a szőlővesszőket. A borral megerősített szőlőművesek viszont málnavesszőt hoztak neki. Azóta a málna nem fagy meg, de a szőlőhegyeket a fagy rendszeresen fenyegeti. Népmondás szerint, ha Orbán nevet a szőlőhegyek sírnak. A szobroknak meg volt a jelképes küldetésük is. Amikor Orbán megóvta a szőlőhegyeket a fagytól, bort hoztak a gazdák a szoborhoz. Amikor viszont a szőlőhegyen végig söpört a fagy, a gazdák vesszővel verték Orbánt, köpdösték vagy vízzel öntötték le.

A 18. és a 19. században már minden füleki nemes családnak meg volt a saját szőlőbirtoka és pincéje. A Stephani család még egy kis pincét is alakított magának a kastély alatt. A füleki klíma nem mindig kedvezett a szőlőnek. Gyakran nem érte el a kívánt cukorfokot. A hír a füleki savanyú borról messze elszárnyalt. Petőfi úgy vélte, ha a töröknek kellett volna inni az itteni savanyú bort, hamarabb elhagyta volna Füleket. A savanyú bor viszont nem jelentett problémát a környező szeszgyáraknak, ahol jó konyakot állítottak belőle elő.

A következő nagy csapás a füleki borászatra a filoxéra járvány volt, amely a 19. század végén végig söpört egész Európán. A veszedelmes filoxéra először 1890 körül jelent meg Fülek környékén és tönkre tette szinte az összes szőlőkertet. Úgy tűnt, az itteni borászatnak elharangoztak.

Az Amerikából származó filoxérára a válasz az őshazájából érkézett. Az amerikai szőlő ellenállónak mutatkozott ellene. Így kerültek hozzánk a szép nevű öntermő szőlőfajták: az Othello, Concordia, Noah (Nova), Izabella Elvira és a Ripadela. A környéken különösen a Nova vált népszerűvé. A közmondás úgy hangzik: Ha nem lenne nova, nem innánk bort soha. Egyetlen vesszőért akkoriban a gazdák állítólag hajlandóak voltak adni egy kihízott disznót is. A meredek hegyoldalak ismét feléledtek. Ebben az időben több új pincét is létrehoztak. A többségük előtt borházak épültek. A pincesoron mulatságokat és ünnepségeket tartottak. A II. világháborút követően több szőlőbirtokot és pincét elkoboztak a tulajdonosoktól. Annak ellenére is képesek voltak hasznot termelni. Például a Herold családtól elkobozott szőlőbirtok 6000 korona hasznot hozott 1945-ben, Safcsák J. volt szőlőbirtokán a haszon meghaladta a tízezer koronát. Néhány pince a háború után a kolonisták kezébe került, akiknek nem sok kötődésük volt a borászathoz. A sors folyamatosan elszámolt az öntermő szőlőfajtákkal is. A huszadik század végére borkészítés céljára betiltották a termesztésüket. Sokan viszont a mai napig kedvelik őket.

A huszadik században a füleki borászat élte a lassú életét. Komolyabb változást a rendszerváltás hozott. Ez nem csak politikai, de társadalmi változásokat is hozott, amelyek Füleket gyakran nagyon negatívan érintették. Az öreg generáció java meghalt és a fiatalokat már nem vonzotta a pincesor és a borászat. Az elmúlt két évtizedben számos pince szét lett lopva, hanyatlik vagy egészen elnyelte az enyészet. Ezekkel a pincékkel együtt a több évszázados borászati hagyomány is megszűnni látszik. Közrejátszik ebben a pincetulajdonosok közömbössége és a vandálok, akiket ma már szinte semmi nem állít meg. A XXI. század eleje így a fennmaradt dolgok megmentésének és megóvásának, de nem utolsó sorban a pincesor vonzóbbá tételének is kell hogy színtere legyen.